Music love

Biztosan mindannyiótoknak megvan az életében az a néhány zeneszám, ami már hiába több mint 3 éve volt sláger, a mai napig fent van a mobilján/ipodján és nem tekeri tovább a következő számra.
Íme, az én listámon szereplő, számomra megunhatatlan zenék:

Miközben keresgéltem őket és lejátszottam, egyiket sem hagyhattam énekes kíséret nélkül, nem is tudom, valahogy elöntenek a régi emlékek, azok az érzések, amik akkor mozgolódtak bennem mikor divatba jött, és ahogy meghallom, felszínre törnek, visszarántanak a múltba és teljesen magukkal ragadnak. :)

Nektek van ilyen életszakaszt meghatározó zeneszám?

XX

Birthday Girl

Hellou Mindenki! 

Először is, elnézést kérek az igencsak ritka posztolásért, ennek több tőlem függő és független oka van. Első és legfontosabb a szobám óriási átalakítása, ami múlt hét hétfőn kezdődött és még mindig egy csomó dolgom van vele. A felújítások közepette pedig befurakodott a két szeptemberi ünnepnapom, létrehozva egy négy napos Merci ünnepet péntektől hétfőig. Pénteken ünnepeltem ugyanis a 19. szülinapomat, ami egészen vasárnapig tartott és még a most pénteket is bekebelezi egy buli erejéig, hétfőn pedig nevem napja volt. Emellett természetesen még itthoni és tanulási kötelezettségeimnek is eleget téve 1 hetes álmatlanságban senyvedek, így sajnos néhány kedvenc elfoglaltságom (a veletek való kapcsolattartás, és a hidegnek köszönhetően az öltözködés élvezete) igen csak háttérbe szorult. DE! Ennek most szeretnék véget vetni és bevezetni valamiféle rendszert, hogy mikor, mit, hogyan csinálok, ezzel előtérbe helyezve a blogolást :).  

Furcsa, hogy ahogy az ember idősödik, már nem keríti hatalmába az az őrületes izgalom, ha a születés napja közeledik. Így volt ez velem is, ugyanis csak 4 nappal a szülinapom előtt eszméltem rá arra, hogy atyaisten pénteken van 21.-e! Ez a csodálatos felfedezés is csak a tavalyi évemen való elmélkedésemnek köszönhető, amikor is megpróbáltam végig gondolni, tavaly ilyenkor éppen mit csináltam, mire készültem.. És aztán rájöttem, a 18. super glamorous, sophisticated and legen.. wait for it.. dery, legendary Birthday party-m ra! Tavaly volt is mit várni, hiszen életem egyik legjobb bulijának mondhatom a „felnőtt korba lépésem” megünneplését.

A képeket látva azt hiszem egyértelmű, hogy egy állarcos bál volt, Sugar shop-os isteni tortával, karaoke-val és mindennel, ami kell. :)
Érthető hát, hogy idén mivel nem készültem semmivel, teljességgel kiment a fejemből születésem napja, nem úgy barátaimnak! A drágák ismét megleptek engem két tortával, kávézással és egy hatalmas sikítással, amíg futottak felém Szentendrén a templom dombról :). És bár minden évben kapok ilyen és ehhez hasonló csodálatos felköszöntést, idén sem számítottam rá, olyan jól elterelték a figyelmemet! :D
Itt is szeretném nekik megköszönni, hogy ismét emlékezetessé tették a szeptember 21.-émet, nagyon nagyon jól esik, hogy minden évben ennyien gondolnak rám! :)

XX

Wish List

Bershka – 23.995.-

Bershka – 6995.-

Unknown

Unknown

Stradivarius – 3995.-

Bottled Necklaces 

Unknown

XX

Best of August

XX

4th and last day in Great Britain

Londoni beszámolóm végéhez érkeztünk, az utolsó naphoz, ami a leghosszabb volt mindközül.
Ennek igen egyszerű oka van, túlvállaltuk magunkat a programok terén, de hát mit volt mit tenni, mindent látni kellett!
Hogy majdnem nyitásra odaérjünk a London Eye-hoz, magunkra erőltettük a viszonylag korai ébredést (erőlködnöm persze csak nekem kellett), és fél óra csúszással, de oda értünk. A sor hála a jó égnek jelentősen kisebb volt, mint az előtte lévő napon, és gyorsan is haladtunk. És mivel a földről nem érzékelhető eme óriáskerék állandó mozgása, meglepetten konstatáltam magamban, hogy a libegőhöz hasonlatosan ezekbe a kapszulákba bele kell ugrálni. Ott fenn minden szép és jó egyébként, töménytelen mennyiségű kép született a Big Ben-ről és magunkról Big Ben-nel a háttérben, de azt az erős légkondit nem nagyon erőltettem volna. 

Földre érkezésünkkor azonnal elrongyoltam a pénznyomó masinához, mert tudni kell rólam, valamilyen elvetemült oknál fogva, meg vagyok őrülve ezekért a tekerős-pénznyomós gépekért, készítettem is jó párat az út során. Miután ezen is túl voltunk, tuti, ami fix azért földközelből is lefotóztuk Nagy Ben-t és elsétáltunk a közelben lévő Westminster apátsághoz. Nagyon nagyon szép, és nagyon nagyon nagy sor állt előtte ezért tekintettel bokros teendőinkre, nem vártuk ki.

Édes pofa

Ezt nem nevezném zebrának, ezek kérem pöttyök, és a kinti járművel való közlekedés amúgy is borzalmasan néz ki, nem hinném, hogy ezek könnyítenének még ezen az amúgy is rossz helyzeten.

 Ez után következett Notting Hill, azon is belül a piac, ami hatalmas helyet foglalt el. Mindenhol bazár, ékszerek, sálak, pólók, gyümölcsök és sütemények töménytelen mennyisége. Mint vérbeli fogyasztónak, elég volt az árusnak annyit mondania, „here you are, darling” már meg is vettem a cuccot. Ezt a fajta elolvadásomat mondjuk, nem sorolnám a jó tulajdonságaim közé.. Egy penészes pite félig megevése és visszavétele után haza kellett ugranunk, mert drága jó fényképező gépünk ismét bemondta az unalmast, így nekünk is akarva akaratlanul pihennünk kellett. Én természetesen kaptam az alkalmon és elaludtam a kanapén egy jó fél órára. 

A pihenő után eljutottunk a Buckingham palotához is melyre nemes egyszerűséggel csak ennyit lehet reagálni „eehh.” Szép, szép, jó, szuper, de a szőrősfejek túlságosan el vannak zárva ahhoz, hogy esélyünk lehessen megnevettetni őket.

 Ezután következett a Harrods, ami előtt csak elsétálni is nehéz volt nyálcsorgatás nélkül, mert amilyen szerelésekben láttam ott nőket mászkálni… Kedvem lett volna lefotózni és tovább csorgatni a nyálam itthon is. Arról nem is beszélve, hogy bent mi vár a tudatlan slampos túristákra. Mert, hogy csapzottan és ázottan Balázs óriási pulcsijában nem éreztem magam semmilyen alkalomhoz illően öltözve, ezért eléggé nehezemre esett méltóságteljesen suhanni slattyogás helyett, inkább összehúztam volna magam.

Where the magic happens 

 Azt persze fölösleges is megemlítenem, hogy tele volt arab feleségekkel, akik már swarowski köves csadorban shoppingoltak. Az árakat természetesen nem írták ki, nekem pedig nem kellett volna oda találnom az Alexander Mcqueen részlegre, hogy megsirathassam azt a gyönyörű ruhát, amit nem veszek meg. Mondanom sem kell, hogy az épületet is csak Ferrarik és Bugattik vették körül, ezért próbáltunk minél gyorsabban eljutni az utolsó állomásunkra, a Tower Bridg-hez.

 Kisebb vita után a London bridge-hez mentünk, mert idézem „Miért lenne egy börtönnek szép hídja, biztos a London Bridge a szép.” Hát nem. Miután átsétáltunk az abszolút snassz és jelentéktelen London Bridge-en, oda sétáltunk a ténylegesen szép hídhoz, a Tower Bridge-hez. És megmondom őszintén, megérte utoljára hagyni, mert kivilágítva sokkal sokkal gyönyörűbb. Hazafelé igyekezve eszembe jutott, milyen élelem vár ránk szobánkban és olyannyira besokalltam, hogy meg kellett állnom csirke szárnyakat és krumplit venni egy helyi normális(!) gyors étteremben. Ha ezt visszaszámolom 6, ismétlem, 6 helyen jártunk az utolsó teljes Londoni napunkon ezért nem csoda, ha eléggé kipurcantunk a végére.

A haza út napja nem volt különösebben különleges, ezért nem szánnék rá egy egész posztot, de ha valamit sajnálok, hogy kimaradt egy piros buszos túra, a British múzeum és a Frozen joghurt evés. Ennyi és nem több.
Ezen felül szeretném képzeletben megveregetni a vállamat azért, hogy ennyire flottul és gördülékenyen ment minden, de minden! Nem hittem volna, hogy képes leszek megszervezni egy nyaralást, lefoglalni a repülő jegyet hiba nélkül, szállást foglalni átverés nélkül és haza jutni épségben egy halom ruhával. És még most is csak a képeket visszanézve hiszem el igazán ezt az egészet, hogy egy részem elkezdett felnőni, függetlennek lenni, mert nagyon is ez a „mély víz” indította be ezt a folyamatot, ami persze már azonnal folytatódott itthon is.
Ezen felül pedig egy HUGE THANK YOU jár apukámnak, aki lehetővé tette ezt az egészet, mert nélküle maximum fejben és a google earth segítségével járhattuk volna be Anglia eme csodás városát.

Zárom Londoni kalandjaim meséjét, és ajánlom nagyon mindenkinek, hogy minimum egyszer, de lehetőleg sokszor menjen ki, mert London worth it!

It's your turn everybody ;)

3rd Day

A harmadik napunkat teljes mértékben a sztárokkal való találkozásunknak szenteltük, mert mint később kiderült, ez korántsem egy két perces program.
Annak ellenére, hogy fél tízkor már a Madame Tussaud kapujánál álltunk, ráadásul kedvezményes jegyre jogosító kuponunk volt melynek köszönhetően egy „VIP” bejáraton mentünk be, nem hazudok, ha azt mondom, 2 órán keresztül sorban álltunk. Természetesen az okos intézményvezetők olyan bravúrosan zegzugosra építették meg ezt a várót, hogy mikor már azt hinnéd, csak fel kell menni a lépcsőn és benn is vagy, csalódnod kell egy hatalmasat, mert még háromszor bekanyarodik a sor. A probléma forrása igen egyszerű volt, a 4 pénztárból valamilyen oknál fogva csak egy működött, csak mire sorra kerültünk akkor nyitottak ki még kettőt. Bravo. Na de ami ezután jött az bőven kárpótolt minket, még az sem érdekelt, hogy lemerült a fényképező gépünk, (ami csak nyaralásunk legfontosabb momentumainál tett így természetesen) mert a mobilommal sikerült némileg megörökítenem ezt a felejthetetlen élményt, megérte azt a félárú jegyet! :D

 Hülyegyerek. :D

My Bitches 

Monster mammaa 

Kéérsz? 

A hely óriási és fantasztikus, Szisztematikusan van berendezve, kor és témák szerint, ezen kívül van egy Scarry rész ahol majdnem bepisiltem ijedtemben, annyira hitelesen játszották a véres képű gyilkosokat. Ez után következett az Avengers rész, ahol egy 4D-s kis animációs filmet néztünk meg egy óriási faltól-falig egész plafonos teremben. A végére jött ég egy kis kocsikázás és London történetének végignézése, majd az elmaradhatatlan szuvenír bolt. 

Mikor kiléptünk a múzeum kapuján meglepetten konstatáltuk, hogy már fél 4 van, azaz körülbelül 6 órán keresztül voltunk bent. 

Ezek után mondanom sem kell, hogy a London Eye-nál már képtelenek voltunk kiállni a sort, csak lefotózkodtunk a körülötte letelepedett élő szobrokkal. Na jó csak én. És csak eggyel. 

Mi a..?!

Ez a Bean utánzat ijesztően hasonlított az eredetire.

A nap végén megbeszéltük, hogy mekiben többet nem eszünk kint, mert amellett hogy drágább, sokkal szarabb is. Olyan mintha a hús nyers lenne, a majonéz meg érthetetlenül rossz ízű volt. Nem úgy, mint az a jó kis csokis alma, amit a Madame Tussaud-ban vettem, mert az egyszerűen.. Hát nagyon finom volt na…

XX