Interview with the Hungarian Kevin Bacon, avagy Gergő, Merci és a matuzsálem diktafon találkozása
Mit ahogy azt már egy korábbi bejegyzésemben is kifejtettem (ITT), nagy tiszteletnek és népszerűségnek örvendhet kicsiny országunk legismertebb filmkritikusa, Szirmai Gergely. Azóta a feliratkozók száma egészen pontosan 41.104-emberre duzzadt mely szám gépelésem közepette is egyre csak szaporodik. Eme rohamos növekedés fényében már csak alig néhány nap választ el bennünket a 40 ezer fő megünneplésének alkalmából készített, a szerkesztőség által megszavazott film kritikájától.
Ünnepi videó, Szerkesztőség, feketén-fehéren, turbék-turbék, gonosz klón, baba kék...
Ha az alábbi fogalmak hallatán csak pislogsz, mint borjú az új kapura, akkor óriási bajban vagy, szégyelld össze vissza magad, és fénysebességgel csatlakozz a világuralomra törő Úriember hadseregéhez!
A minap alkalmam nyílt egy személyes találkára Gergővel, ahol két és fél óra alatt számtalan kérdésen és témán átrágtuk magunkat. Ő még egy csomag barbecue-s mexicornon is. Hatalmas beszélőkémnek köszönhetően nem kis mennyiségű információt tudott meg rólam annak ellenére, hogy mint interjúztató, a főszerep nem az enyém volt. Míg én az önkontroll alapjait sajátítom el, Ti olvassátok csapongó beszélgetésünk eredményét, számtalan kérdésemre adott válaszát, az embert, a kritikus álarc mögött.
Ünnepi videó, Szerkesztőség, feketén-fehéren, turbék-turbék, gonosz klón, baba kék...
Ha az alábbi fogalmak hallatán csak pislogsz, mint borjú az új kapura, akkor óriási bajban vagy, szégyelld össze vissza magad, és fénysebességgel csatlakozz a világuralomra törő Úriember hadseregéhez!
A minap alkalmam nyílt egy személyes találkára Gergővel, ahol két és fél óra alatt számtalan kérdésen és témán átrágtuk magunkat. Ő még egy csomag barbecue-s mexicornon is. Hatalmas beszélőkémnek köszönhetően nem kis mennyiségű információt tudott meg rólam annak ellenére, hogy mint interjúztató, a főszerep nem az enyém volt. Míg én az önkontroll alapjait sajátítom el, Ti olvassátok csapongó beszélgetésünk eredményét, számtalan kérdésemre adott válaszát, az embert, a kritikus álarc mögött.
Egy korábbi interjúban említetted, hogy 15 évesen vált a filmek iránti szereteted kreatív hobbivá.
Így van, a
gördeszkázással kezdődött maga a Hollywood Hírügynökség. Akkoriban egy tanárunk
segített megvágni a hobbiból készített deszkás videóinkat, amíg mi mellette
gubbasztottunk. Szépen lassan eltanultam tőle a vágás csínnyát-bínnyát.
Gördeszkás videókból áttértem az animálásra, gyakoroltam az effekteket és mire
válaszút elé kerültem, hogy mi legyek az életben, készítettem egy
dokumentumfilmet mellyel OKTV-s 8. helyezett lettem.
Az egyetlen
mentségem arra, hogy csupán a 8. helyezést értem el, hogy nem volt
médiatanárom, aki segítségemre lett volna. Törött lábbal, tanár nélkül
zsebeltem be az elismerést, mint abszolút győztes, igen, mindenki be…
Egyéb iránt nem tanultam soha médiát.
Egyéb iránt nem tanultam soha médiát.
És mi volt ezelőtt? Mit válaszoltál, ha feltették a gyerekek számára borzasztó gyűlöletnek örvendő "mi leszel, ha nagy leszel" kérdést?
Például Oviban?
Sportriporter akartam lenni! És be is iratkoztam sportriporter suliba! És ott
voltam kis sportriporter! Aztán rájöttem, hogy utálom a focit.
Az amerikai foci? Na az király. A sima európai foci veszett unalmas.. Úgyhogy nem lettem sportriporter.
De! Mentem tovább, amikor úgy döntöttem rendező leszek. Jöttek a gimnazista évek és ezzel együtt a gimnazista gondolkodásmód: engem senki nem ért meg, de én majd megmutatom nekik! Írtam forgató könyveket, novellákat, és rájöttem, nekem kell lenni az első Oscar díjas Magyar rendezőnek, irány a színművészeti!
Akkor valamiért arról értesültünk, hogy soha az életbe nem fognak felvenni, ha nincs egy diplomám (és bár nem így volt, a későbbiekben mégis nagy előnnyel indultam). Ennek fényében elmentem bölcsészkarra, kommunikációra. Ott nem tanítottak nekem filmkészítést, felháborodottan csapkodtam az asztalt, de végül három évet letoltam újságírói szakon, minek eredményeként nagyon megszerettem az újság írást. Akkor leszek újság író! Mert az milyen jó és tök izgalmas és én majd megmutatom, az embereknek mi zajlik a világban! De azért elmegyek a színművészetire..
Akkor már kinőttem a rendező akarok lenni korszakomat, így hát elmentem televíziós műsorkészítőnek, mondván ezzel majd megváltom a világot, abba van a pénz és az erő és az izgalom. No meg az újságírásban. Ott jöttem rá, hogy én mennyire nagyon szeretem az internetet, a reklám és filmkészítést. Ebből meg az újságírás iránt érzett szeretetemből született meg a Hírügynökség.
Az amerikai foci? Na az király. A sima európai foci veszett unalmas.. Úgyhogy nem lettem sportriporter.
De! Mentem tovább, amikor úgy döntöttem rendező leszek. Jöttek a gimnazista évek és ezzel együtt a gimnazista gondolkodásmód: engem senki nem ért meg, de én majd megmutatom nekik! Írtam forgató könyveket, novellákat, és rájöttem, nekem kell lenni az első Oscar díjas Magyar rendezőnek, irány a színművészeti!
Akkor valamiért arról értesültünk, hogy soha az életbe nem fognak felvenni, ha nincs egy diplomám (és bár nem így volt, a későbbiekben mégis nagy előnnyel indultam). Ennek fényében elmentem bölcsészkarra, kommunikációra. Ott nem tanítottak nekem filmkészítést, felháborodottan csapkodtam az asztalt, de végül három évet letoltam újságírói szakon, minek eredményeként nagyon megszerettem az újság írást. Akkor leszek újság író! Mert az milyen jó és tök izgalmas és én majd megmutatom, az embereknek mi zajlik a világban! De azért elmegyek a színművészetire..
Akkor már kinőttem a rendező akarok lenni korszakomat, így hát elmentem televíziós műsorkészítőnek, mondván ezzel majd megváltom a világot, abba van a pénz és az erő és az izgalom. No meg az újságírásban. Ott jöttem rá, hogy én mennyire nagyon szeretem az internetet, a reklám és filmkészítést. Ebből meg az újságírás iránt érzett szeretetemből született meg a Hírügynökség.
Rossz gyerek voltál?
Bűn rossz. Még annál is rosszabb. A
legrosszabb rossz gyerek. Én nem bántottam másokat, inkább rendkívül öndestruktív
ember voltam. Mindenhova bevertem magam és leestem és megettem, biztosak voltak
benne, hogy nem élem meg a 30 éves kort.
Ennek ellenére szerencsére felnőttél. Hogyan neveltek a szüleid? Ők mindenben támogatnak?
Nagyon tudatosan neveltek a szüleim. Már kicsi koromtól azt nevelték belém, hogy válasszak magamnak egy utat, arra lépjek rá és küzdjek meg érte. Engem nem nagyon ösztönöztek, engem tanítottak arra, hogy ösztönözzem magam. Annyi hiba csúszott a gépezetbe, hogy nem tanítottak meg rá, hogyan ösztönözzem magam olyan tevékenységek elvégzésére, amit nem akarok elvégezni. Nagyon nagggyon rossz dolgokat vagyok képes csinálni, ha valamire kényszerítenek, és nem vagyok benne érdekelt. Ez egy olyan negatívum, amivel meg kell tanulnom együtt élni.
Egy videódban említetted, hogy a jelenlegi felsőoktatási kérdésben nem tudsz állást foglalni. Ám mégis, milyen tanácsokkal vagy tapasztalatokkal tudnád segíteni a 17-18 éveseket abban, hogy rájöjjenek, mik is akarnak lenni?
Állást foglalni tudok, nem igazán akarok. Ahogy mondtam is a videómban, egyesek bizonytalankodónak, túlzottan óvatosnak és bátortalannak vették, de ez egy nagyon határozott állásfoglalás volt. Nem értek egyet a diáktüntetés hat pont egyes részével, viszont abszolút örülök neki és támogatom, hogy tiltakoznak. Ez a kettősség van bennem, ezért is mondtam el a véleményemet. Még ha nincs is igazuk, az hogy képesek összefogni és aktívan hallatni a hangjukat, az Magyarországon egy nagyon fontos és igazán ritka pillanat.
Egyet értesz azzal, hogy a gimnáziumi oktatás sok tanuló számára nem teszi lehetővé a pályaválasztáshoz szükséges képességeinek kibontakoztatását?
Erről nehéz bármit is mondanom, mert az én gimnáziumom relatíve jó volt.
Erről nehéz bármit is mondanom, mert az én gimnáziumom relatíve jó volt.
Pár dolog, amit
tudnék javasolni:
1. A szülőknek arra kell nevelniük a gyerekeket, hogy sajnos a világ egyre gyorsabb, és nem engedheted meg magadnak, hogy tökörésszél huszonévesen.
2. Ha van valami, akármi, ami érdekel, azt kell csinálnod. Édes mindegy, hogy sokan vannak a szakmában, vagy nem fizetik meg eléggé. Bull shit. Az ember érzi mi akar lenni, és azt kell csinálnia.
Én kiskorom óta a média világában lavírozok, de nem azért mert ilyen fantasztikus tehetségem van hozzá, hanem csak kurvára szeretem csinálni 16 éves korom óta.
1. A szülőknek arra kell nevelniük a gyerekeket, hogy sajnos a világ egyre gyorsabb, és nem engedheted meg magadnak, hogy tökörésszél huszonévesen.
2. Ha van valami, akármi, ami érdekel, azt kell csinálnod. Édes mindegy, hogy sokan vannak a szakmában, vagy nem fizetik meg eléggé. Bull shit. Az ember érzi mi akar lenni, és azt kell csinálnia.
Én kiskorom óta a média világában lavírozok, de nem azért mert ilyen fantasztikus tehetségem van hozzá, hanem csak kurvára szeretem csinálni 16 éves korom óta.
Ne viccelj, ha nem lennél tehetséges, nem állna ekkora "hadsereg" a hátad mögött.
De! Mert imádom
csinálni, ez az egyetlen, ami átjön a videóimon, nem nagyon jók, de állati
lelkes vagyok.
Gondoltál-e rá, hogy úgymond "eladd" a műsorod egy Televíziós adónak? Kerestek már meg ez ügyben?
Volt már rá
precedens, nem egy, sajnos. Nem vagyok rá hajlandó. A televíziózás nem az én
műfajom. Nem rossz, még. Majd az lesz, de még nem annyira. A televízióban több
pénzt keresnék, tudom, de nem szeretnék. Nem így szeretnék.
El tudnád képzelni magad akár egy másik tematikájú TV vagy Rádió műsor vezetőjeként?
Nem mert megmondanák, mit kéne mondanom és ezt nem tűröm el. Senkitől!
Növekvő népszerűségeddel együtt gondolom egyenesen arányosan nő az utcán megállító rajongók száma is. Hogyan kezeled ezt?
Úgy gondolom, jól. Eleinte furcsa volt,
nagyon igyekeztem, hogy ez ne változtasson rajtam. Az emberek mindig meg is
lepődnek, mikor odajönnek és megkérdezem a nevüket. Ki vagy Te, honnan jöttél?
Beszélgessünk, amíg nem jön a 4-es 6-os.
Addig furcsa, míg az ember erre rá nem áll, de mostanra rendkívül szórakoztató. Nem tudok például elmenni olyan buliba, ahol, hogyha nagyon unom magam, ne tudnék valakivel beszélgetni. Rendkívül jókat dumálok random emberekkel!
Ez egyébként attól függ, hogyan tekintesz a rajongóidra. És Én szeretek rájuk úgy tekinteni, mint kommunikációs partnerek, nem véletlenül hívom őket szerkesztőségnek.
Addig furcsa, míg az ember erre rá nem áll, de mostanra rendkívül szórakoztató. Nem tudok például elmenni olyan buliba, ahol, hogyha nagyon unom magam, ne tudnék valakivel beszélgetni. Rendkívül jókat dumálok random emberekkel!
Ez egyébként attól függ, hogyan tekintesz a rajongóidra. És Én szeretek rájuk úgy tekinteni, mint kommunikációs partnerek, nem véletlenül hívom őket szerkesztőségnek.
Mi a legfurább rajongói üzenet, amit eddig olvastál? Kaptál már szerelmes, esetleg gyűlölködő levelet?
Kaptam, de ezt nem oszthatom meg. Viszont kaptam olyan fenyegetést, amire nagyon szívesen kitérek. Voltak, akik az életemet fenyegették meg, ráadásul a Twilight miatt.. Írt nekem egy levelet, amiben megírta, hogy meg fog ölni, ha meglát.
Én erre csak annyit válaszoltam, hogy come on, ezt te se gondolod komolyan, nem mellesleg eszedbe ne jusson ilyet írni, mert felhasználhatom ellened, csak veszélybe sodrod magad, ha ilyeneket írogatsz.
Az ajándékoknak viszont mindig rettenetesen örülök!
Van példaképed? Ha igen, ki az?
Újság írás terén Hunter S. Thompson, Humor terén George Carlin. Az Irodalom területén Hemingway, érzékenység vonatkozásában pedig Jack Kerouac, aki egyébként az őrületbe tud kergetni, borzasztóan irritál amit csinál, viszont ahogyan viszonyul az emberekhez, az az érzékenység ahogy felfogta az ő karakterüket az példátlan. Szakmai téren pedig Noam Johnsky.
Bőven tudnám még sorolni, hogy az élet bizonyos területein kikre nézek fel, kik inspirálnak.
Hogyan tudod ennyire példátlanul beosztani az idődet?
Nem alszom. És ahogy látod, nem eszem túl gyakran. Valamit fel kell adni mindig. Per pillanat diplomázom, dolgozni is kell, hogy pénzem legyen a lakásomra és kell csinálni a Hollywood hírügynökséget, mert az geci jó. :D
Az embernek fel kell adni bizonyos dolgokat: evés, alvás, párkapcsolat.
Azért ez elég szomorú. Mármint sajnálom.. Úgy értem..
Köszönöm a szánalmadat, igazán jól esik. :D
:D...Úgy értettem, hogy megvan ennek az egésznek az árny oldala is, talán pont ez, hogy a magán életeddel nincs annyira időd foglalkozni.
Arra van az embernek ideje, amire akarja. Nyilvánvalóan azért nincs időm most párkapcsolatra, mert nincsen olyan nő, aki megérdemli és találkoztam vele. :) Ez a megérdemli szó erős, inkább úgy fogalmazok, hogy pillanatnyilag nem találkoztam olyan nővel, aki kiváltotta belőlem azt az igényt, hogy akkor most szűkebben élek, nem megyek be pár órára, hanyagolok néhány dolgot, mert vele akarok lenni és semmi más nem érdekel.
Nem vagyok párkapcsolat függő, ezt a dolgot sosem tudtam megérteni, rendkívül jól funkcionálok egyedül. Nagyon jó dolog más emberrel együtt lenni és nem mondom, hogy nem hiányzik, de az embereknek prioritásokat kell fenntartania.
Gyakran előkerül a blog design, illetve annak fejlesztése, de még nem történt változás. Csak nem a baba kék ikonikussá válása az oka ennek?
Mindenképp, a
baba kék megmarad örökre! Rengeteg vállalkozó szellemű ember ír ez ügyben, de
sajnos nem tudok ezzel foglalkozni, semmi időm nincs rá. Igazgatni kéne, felügyelni
meg koordinálni a munkálatokat, amit csak úgy tudnék megtenni, hogy egy hónapig
szünetelne a hírügynökség, azt pedig nem tehetem meg, ha nem szeretnék több
fenyegető levelet kapni!
Ha már feszegettük az időbeosztás kérdését, sportolsz valamit?
A sport igényét tanulni kell. Kiskoromba beírattak kosarazni, de ritka rossz voltam. Még ennél is kisebb fajta korom óta küzdő sportolok. Capoeiráztam de azt elég hamar meguntam, gyenge volt. Kung-fuzom relatíve rég óta, a gördeszka pedig 15 éves korom óta megmaradt. Volt egy pont az életemben mikor úgy éreztem ez derogál, mert én már nagyfiú vagyok! Ám idővel fokozatosan visszatértem hozzá, mert mi az, amit minden nap lehet csinálni, nem futás,( a kardio kapja be) de mégis jól megmozgat? Hát persze, hogy a gördeszka! Plusz, sok ember próbál kapaszkodni a fiatalságába, nekem ezt a funkciót is betölti.
Ja és persze a téli változatát is töretlenül űzöm, éljen a Snowboard!
Abban a videódban, melyben a Looper c. filmet dolgoztad fel, említetted, hogy minden ember életében van egy olyan esemény, melyet szívesen kitörölne. Azt is ígérted, hogy a későbbiekben erről még szó lesz, de eddig még nem került újra elő ez a téma. Mi lenne az?
Spoiler! Nem.. Nem! Ilyen mélyre nem hatolunk! Egyébként nem egy olyan drasztikus esemény, ahogy azt az emberek gondolják, de nem akarom felfedni, mert egy érdekes téma lenne, csak jöjjön a film hozzá! Rengeteg olyan témám és élményem van, amit megosztanék az emberekkel csak nincs hozzá aktuális film. Nem írok listát, azt fogalmazom meg, amit a film kivált belőlem, mert így lesz életszerű. A rasszizmus témára például már nagyon vártam, ezért is örültem nagyon, hogy jött a Django.
Időről időre előkerülnek a régi filmek kritikáját kérő emberek. Ezen filmek feldolgozására remek alkalmat nyújtanak az ilyen 'hurrá 40.000-en lettünk' videók, ám ez nyilván nem elégíti ki maximálisan minden ember kíváncsiságát a véleményedről. Engem az első időkben például leginkább az Avatárról megformált véleményed érdekelt.
Régi témákat
nagyon nehéz elő venni, mert szintét mi nincs meg hozzá? Idő. Próbálkoztam
ezzel a komment kedd keretein belül, hogy hetente egynél többször kommunikáljak
a szerkesztőséggel, és sajnos érzem is hogy ezen a téren kicsit eltávolodtam a
rajongóktól, ami nem tetszik.. Nehezen iktatom ezeket be és rengeteg ember kéri,
hogy erről-arról a filmről csináljak neki videót, de sajnos nem tudok.
Ha az emberek levélben írnak nekem, hogy Gergő, fejts ki kérlek a tökéletes trükköt. Fél óra lenne, én meg csak ülök és nézem a képernyőt, és zakatolnak a gondolatok a fejemben. Kedves X, Y, ez meg ez van a filmmel, igyunk meg inkább egy kávét valamikor, én ezt nem tudom neked leírni, lehetetlen.
Ha az emberek levélben írnak nekem, hogy Gergő, fejts ki kérlek a tökéletes trükköt. Fél óra lenne, én meg csak ülök és nézem a képernyőt, és zakatolnak a gondolatok a fejemben. Kedves X, Y, ez meg ez van a filmmel, igyunk meg inkább egy kávét valamikor, én ezt nem tudom neked leírni, lehetetlen.
De mindenkit
megnyugtatok, jövőre több szabad időm lesz!
Az Avatár
számomra egy felháborítóan primitív film volt, ami mindazonáltal szakmai téren
fantasztikus teljesítmény. Ezt pedig lehetne taglalni stb stb, de szóba se
jönne, hogy én erről tudjak valamit mondani részletesebben, hát egy kalap szar
az egész, ez teljesen nyilvánvaló! Röhejesen sztereotip, leegyszerűsítő és
konfliktusmentes, de gyönyörű az tény.
Mielőtt beülök a moziba, mindig megfogadom, hogy na, most úgy fogom nézni a filmet, mint a Gergő. Ez persze soha nem sikerül.. Ennek ellenére a Felhőatlasz előtt kellően kialudtam magam és összeszedtem minden koncentrációs képességem, így a történeten túl, a vágásokra és a színészi játékra is jobban odafigyeltem. Annyira ment ez a koncentrálás, hogy még azt is észrevettem, hogy a körülöttem ülők, hogyan reagálnak a látottakra, és szomorúan figyeltem fel néhány emberre, akik elhagyták a vetítő termet, vagy nem értettek egy kukkot sem az egészből.
Hát ez valóban szomorú. A Magyaroknál egyébként pont nem bukott akkorát, de általában Amerikában és Ny-Európában is relatíve nagy bukás volt a film, ami nem túl pozitív.
Nagyon szerettem, mert összességében fantasztikus dolgokra világított rá, csak persze nehéz nézni ezt a filmet. Nehéz befogadni azt a rengeteg műfajt, rengeteg karaktert, és ami az embereknek megmarad az a film végi monológ, ami valószínűleg a legbénább része az egésznek.
Szerintem az év egyik legjobb filmje, de ahogy azt mondtad, kevesen vagyunk ezen a véleményen.
Van olyan kérdés, amit eddig még nem tettek fel neked egy-egy interjú alkalmával?
EZ! Wow.
Úgy értem, biztosan minden interjú előtt lefuttatod az agyadban, hogy vajon mit kérdezhetnek, és arra hogyan fogsz válaszolni.
Nagyon-nagyon
automatizálva van a fejemben az „és hogyan is kezdődött a blogolás dolog?”
2009. Januárjában Amerikába utaztam bllablablah..
Vannak dolgok, amikre számítok, olyan, amit akarok mondani, olyan nincs. Mivel újság írás területén is képben vagyok, ezért nagyon érdekes a másik oldalon lenni.
Nem várom, hogy egy bizonyos dolgot kérdezzenek tőlem, az mérhetetlen egoizmusra vallana, egyszerűen csak érdekes, hogy naa tudtok-e valami olyasmit, amitől úgy hoppá! Erre nem számítottam.
Ez pl., hogy valaki meg kérdezte, nem zavar-e, hogy nincsen tartós kapcsolatom most, ez egy nagyon személyes és meglepő kérdést. Én most közlékeny állapotomban vagyok, mint általában ezért nem hárítom automatikusan az ilyen magánjellegű kérdéseket. Mellesleg Interjúztatója válogatja, hogy mit kap válaszként. De ezeket a kérdéseket szeretem, amitől visszahőköl az ember. Ezek azok a kérdések, amiktől megutálod az interjúztatót, mint az állat, de a beszélgetés fantasztikus.
Vannak dolgok, amikre számítok, olyan, amit akarok mondani, olyan nincs. Mivel újság írás területén is képben vagyok, ezért nagyon érdekes a másik oldalon lenni.
Nem várom, hogy egy bizonyos dolgot kérdezzenek tőlem, az mérhetetlen egoizmusra vallana, egyszerűen csak érdekes, hogy naa tudtok-e valami olyasmit, amitől úgy hoppá! Erre nem számítottam.
Ez pl., hogy valaki meg kérdezte, nem zavar-e, hogy nincsen tartós kapcsolatom most, ez egy nagyon személyes és meglepő kérdést. Én most közlékeny állapotomban vagyok, mint általában ezért nem hárítom automatikusan az ilyen magánjellegű kérdéseket. Mellesleg Interjúztatója válogatja, hogy mit kap válaszként. De ezeket a kérdéseket szeretem, amitől visszahőköl az ember. Ezek azok a kérdések, amiktől megutálod az interjúztatót, mint az állat, de a beszélgetés fantasztikus.
Az ismétlődő személyes kérdések hatására gondoltál-e arra, hogy feltölts egy részletes önéletrajzot, élményekkel fűszerezve?
Azért nem
szeretnék ilyeneket csinálni, mert ezt a fajta információközlést sokkal
szívesebben csinálom személyesen, ahogy veled is. Azt, hogy nekem milyen egy
napom és mire jut időm és mire nem, nem akarom kiírni a blogra.
Sokak szerint a facebook csillaga leáldozóban és nemsokára jön valami, ami felülmúlja.
Miért mondják ezt? A facebook egészen fantasztikusan elrabolta az emberek lelkét. Szerintem ez egy kivételes teljesítmény, amiért csak tapsolni tudok. Nem tudom mi lehetne annál hatékonyabb, mint hogy folyamatosan szükséged van rá, minden egyes nap. A like annyi endorfint szabadít fel, mintha kapnál egy puszit. Egy like = kapsz egy puszit. Ez egy olyan teljesítmény, amit még egy jó ideig nem fog tudni senki űberelni.
Képek by Valkai Réka
Erről jut eszembe, a Közösségi háló c. film hogy tetszett?
Nagyon jó volt.
Én nagyon szeretem Fincher munkásságát úgy általában, szerintem remek módon
rendez nagyon unalmas történéseket. A tetovált lány is ezért tetszett. Tudom,
hogy reklám volt, de leszarom, jó volt a konfliktus, érdekes volt.
Hogy állsz a különböző vallásokkal? For example, hiszel a lélekvándorlásban?
Az a bajom az
ilyen lélekvándorlással és hasonló elméletekkel, hogy leveszik a felelősséget
az emberi jellemről. Az egyházzal is általában ez a problémám, hogy azt
mondják: Ott fönt valaki néz, Ott lent valaki azt akarja, hogy csatlakozz hozzá
és égj el a pokol tüzében, és ezért Te, mint ember relatíve kevés dolgot
tehetsz meg, mivel hatalmas óriások játék szere vagy. A reinkarnáció már egy
fokkal jobb, mert ha hangyaként születsz, újra legalább tudod, hogy előző
életedben valamit nagyon elrontottál. Arra ösztönöz, hogy most, itt, ma ne
legyél seggfej.
Én ma odaadtam a kajámat egy hajléktalannak.
Na, te már nem
születsz újjá hangyaként.
Meg fogod keresztelni a gyereked?
Keresztény voltam,
abba nevelkedtem nagyon sokáig. Azért döntöttem úgy, hogy leteszem ezt a
vallást, mert rendkívül agresszívnek találtam. A keresztény vallás emellett egy
nagyon jó közösség formáló erő, ezért nem vagyok ellene sem. Leendő gyermekem
megkeresztelését nem tartom szükségesnek, nagyon szívesen elé tárom az összes
vallást, ami a világon létezik, hogy azok közül válogathasson. Megmutatom neki,
megnézni, ha nem tetszik, nem kötelező.
Ha már a vallás témához is elérkeztünk a beszélgetés alatt, az egyház ugye rettenetesen ellenzi a melegeket nem hogy a melegek gyermek vállalását. Te erről milyen véleményen vagy?
Erre már külön
felmérések is léteznek, nagyon sokáig nem voltak. Ezt most újra elkezdték, 40
év eltelt kábé amióta ez létezik, 2007-ben volt utoljára ilyen felmérés, hogy
meleg szülők gyerekei vs. hetero szülők gyereki. Képességek, kvalitások,
szexuális vonzódás. Egyetlen egy különbséget találtak, mindenhol mindenki ugyan
olyan volt, a gyerekek azok gyerekek DE! A meleg szülők gyerekeit nem
bántalmazták messze annyit. Ott nem volt családon belüli erőszak, nem verték
egymást a szülők, nem verték a gyereket, sokkal kisebb volt a feszültség.
Amiben pedig abszolút hiszek, hogy ők sokkal jobb szülők, mint néhány hetero valaha is lehet, hiszen a gyerekek 50%-a ebben a modern társadalomban véletlenül születik. 50%! Ezzel szemben egy meleg pár soha nem hoz össze véletlenül egy gyereket, már csak azon éveket dolgoznak, hogy egyáltalán engedélyezzék számukra a gyerekvállalást! Mire ott van a baba, oda vannak meg vissza, imádni fogják a gyereket.
Amiben pedig abszolút hiszek, hogy ők sokkal jobb szülők, mint néhány hetero valaha is lehet, hiszen a gyerekek 50%-a ebben a modern társadalomban véletlenül születik. 50%! Ezzel szemben egy meleg pár soha nem hoz össze véletlenül egy gyereket, már csak azon éveket dolgoznak, hogy egyáltalán engedélyezzék számukra a gyerekvállalást! Mire ott van a baba, oda vannak meg vissza, imádni fogják a gyereket.
Hogy egy lightosabb témával zárjam kérdéseim, milyen az élet külön lakásban?
Nagyon régóta
el akartam már költözni. Hülyéskedsz? A függetlenség a legjobb dolog a világon!
Van egy lakásom, lakik benne rajtam kívül még három ember hát mekkora buli! A
világ legjobb dolga, az ember önálló, magára vigyáz, rengeteg dolgot tanul,
megtanul ellátni egy elektromos vezetéket, és egy vízhálózatot. A felnőtt része
már más tészta..
A diktafon kazettái megteltek, az italok elfogytak és bár beszédtéma akadt volna még, egy otthon felejtett kulcs miatt Gergőnek lakótársa segítségére kellett sietnie.
És ahogy mondani szokta:
Ő Szirmai Gergely volt, én Czanka Merécdesz, reméljük választ kaptatok néhány, bennetek is felmerülő kérdésre beszélgetésünk olvasása közben!
Merci